Valamikor 1991-ben, 16 évesen kezdtem el sziklamászással foglalkozni.

Az egész úgy kezdődött, hogy egy barátom, Carlo mindenáron barlangászni szeretett volna. Talált is egy srácot - Ferit - aki a maga korában elég nagy nevet szerzett magának barlangász körökben. A probléma csak az volt, hogy Feri megcsömörlött az egésztől és nem volt hajlandó többet barlang közelébe menni. Így hát barlangászás helyett sziklát mászott. Megegyeztek tehát: barlangba ugyan nem mennek, de a kötéltechnikát megtanítja neki a parton. Aztán szóltak nekem is, hogy próbáljam ki. És azon vettem észre magam, hogy a Kecske-hegyen bohóckodok.

Elég hamar rájöttem, hogy tetszik nekem ez a dolog és egész jól is megy. Persze akkor még nem volt semmi felszerelésem, az első mászásokat egy remek kínai tornacipőben teljesítettem, majd késöbb kaptam Feritől egy cseh cipőt - talán a kopacski név ismerős valakinek. Beülő szintén Feritől volt aki tökéletes ezermesternek bizonyúlt - a sufniban varrt nekünk hevederekből Trollt. Késöbb vettem egy LaSportiva Kendot ami a mai napig meg van. Ennek beszerzése akkoriban nem is volt olyan könnyű. Nem úgy volt, hogy bemegy az ember a boltba és levesz egy szimpatikusat a polcról. Ha éppen érkezett szállítmány akkor abból kellett megvenni a legjobbat. Így esett, hogy az én cípőm két számmal kisebb lett a kelleténél (az érkezett 3db.-os szállítmányból ez volt a legnagyobb). Ennek persze meg is lett a böjtje, huzamosabb ideig nem bírtam létezni cipővel a lábamon.

A következő két-három évben minden szabadidőmet sziklán töltöttem. Időközben Carlo inkább a barlangászásra öszpontosított. Ferivel maradtunk ketten aki edzőnek sem volt rossz, belémvert mindent amit tudott a mászásról. Amit sikerült elérnem ez alatt a rövid idő alatt azt mind neki köszönhetem. A Francia-kőfejtőben, Kecske-hegyen és az Oszojon végigmásztunk mindent amit tudtunk. Szép időszak volt az.

Aztán valamiért Feri is kiszállt a dologból. A cuccait fillérekért eladta nekem, lett tehát egy egész szép vasgyűjteményem köztesekkel, éksorokkal, kötéllel. Ezek a mai napig meg is vannak (a kötelet kivéve ami már régen leamortizálódott). Feri távozása után nem sokkal én is abba hagytam a mászást. Ennek oka az volt, hogy egyedül nem sok mindent tudtam kezdeni a felszereléssel és nem találtam senkit aki komolyan csatlakozott volna.

Azóta párszor kimentem a Franciába kicsit nosztalgiázni, de semmi komolyabb. Most viszont két cimborám úgy döntött szívesen foglalkozna ilyesmivel. Szóval megpróbáljuk és meglátjuk mi sül ki belőle. Ennek az alakulását követhetitek majd itten.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.