Az utolsó bejegyzés igen régen született mivel a hideg idő csúful betett nekünk. Hogy mégse legyünk mászás nélkül elkezdtük megnézni, hogy milyen mászótermek vannak a városban. Mindenféle okok miatt végül a Mountex Boulder Clubot néztük meg. Én személy szerint inkább a köteles mászást szeretem, így aztán ez a boulderezős dolog nekem nem jön be annyira.

Már-már úgy tűnt, hogy a mászással várni kell a jó időre,de szerencsére megnyílt a Spider Club amit hétfőn meg is vizsgáltunk. Azt kell mondanom, hogy engem meggyőzött (bármennyire is idegenkedek az indoor mászástól).

A helyen látszik, hogy nemrég nyílt - mindennek új szaga van. Engem meglepett a terem nagysága és ez még csak bővülni fog. Rengetek út van a könnyűektől a nehezekig. Kb. 8-10-et néztünk meg közülük kisebb-nagyobb sikerrel. Képek sajnos nincsenek, mert buta módon nem vittünk magunkat aparátot.

Aki nem szeretné a telet mászás nélkül tölteni az mindenképp nézze meg a helyet.

Volt itt megint némi hosszú kihagyás. Ennek oka nem az, hogy hanyagoltuk a mászást, hanem, hogy nem történt semmi említésre méltó. Mentek a szokott dolgok: jó sok Francia néha egy kis Kecske-hegy beiktatásával amúgy lazításként.

Amiért most mégis bejegyzés van, az az, hogy pótolnom kell egy szeptember végi oszolyi kirándulást. Még annak idején - jó 15 éve - rengeteget jártunk ide. Úgy két éven keresztül a nyári szünetek minden hétvégéjét itt töltöttük. Szóval jó sok kellemes meg kellemetlen emlék köt ide. A mostani szinten két egyszerű utat bírtunk mászni, azt is felsőbiztosítással. Későn mentük, jól ránk is esteledett mire végeztünk.

Képek meg itt vannak.

Tegnap du. megint a Kecske-hegyen jártunk. Tovább küzdöttünk az Öreg-úttal a sarokban.

Elkészült első oktatóvideónk. Megcsodálhatjuk rajta a kezdő, erőnléti problémákkal küszködő mászó összes hibáját. Külön kiemelendő Kálmán virtuóz kamerakezelési technikája (mely kamera egyébként egy Canon PowerShot A540-es fényképező).

A befejezés igen tragikus. A teljesen kimerült főhős egy váratlan pillanatban elveszti egyensúlyát melynek csúf halál lesz a vége.

Kicsinyt hanyagolódott a blog itten mert rámtört a masszív nyári lustaság. Pótolok mostan belőle egy csöppet.

Voltunk többször is mászni mióta nem született bejegyzés. Ebből most kettőre térnék ki.

Még 9-én kilátogattunk a Kecske-hegyre, ahol belefutottunk Babcsán Gáborba és kis csapatába. Éppen állagmegóvást meg balesetmentesítést végeztek a falon. Mi meg a sarokban (Gábor javaslatára) harcoltunk az Öreg-úttal. Gábor szerint szép és könnyű út ez. Szépnek szép is, de a mi szintünkön könnyűnek nem mondanám. Péter képein jól látszik, hogy meddig sikerült eljutni benne.

Ma délelőtt Péterrel kettesben kilátogattunk a Franciába. Éktelen meleggel és igen kitartó szúnyogokkal kellett megküzdeni. A barlangtól balra eső részt már sikerült teljesen összerakni. A jobb oldalon is tovább jutottunk mint szoktunk, de azért ott még vannak likak. És hogy ne legyen unalmas a nap magával Szendrő Szabolcsal (és egy igen csinos ifjú hölgyel) sikerült összefutnunk a Sárga-falnál. Én mászás helyett inkább azt fgyeltem, hogy Szendrő úr mit művel a falon. Határozottan látszik, hogy van még hova fejlődnünk.

Az van, hogy megtört végre a jég és még a múlt hét pénteken sikerült eljutnunk Kecske-hegyre. Azóta krónikus lustaság tört rám ezért csak most lesz erről bejegyzés.

Szóval felkerekedtünk és péntek délután kilátogattunk Kecske-hegyre. Csatlakozott hozzánk Szilárd is. Bár barlangászokkal nem találkoztunk, mégsem tudtuk a kinézett utat mászni mert már foglalt volt. Így aztán némi tanakodás után a jobbos sarokban az Öreg utat probálgattuk. Nem állítanám, hogy elégedettek voltunk az eredménnyel, mert sokszori probálkozásra sem sikerült kimásznunk.

Azt viszont mindenképp meg kell említeni, hogy Szilárd meglepően ügyes volt első próbálkozásra.

Itt meg képek vannak.

Kellemes meleg volt ma délelőtt a Franciában. Biztos emiatt szállták meg a rétet tömegével a kisiskolások. Míg mi erőlködtünk, ők kedélyesen számháborúztak odalent. Persze a feladathoz szükséges üvöltözés sem maradt. Azt nem tudom, hogy a Kékek vagy a Pirosak nyertek-é.

Ma nem csináltunk túl sok mindent. Elsőnek a Sárga-faltól jobbra lévő utat másztuk. Nem volt túl nagy kihívás. Mikor végeztünk vele átálltunk a Sárga-falra. A gondok itt kezdődtek, mert nem merte senki előbe vállalni. Azt találtuk ki, hogy majd fentről megoldjuk valahogy. A terv az volt, hogy fenntről beereszkedés van a standig majd átszerelés után tovább lefele. Ez így szépen is hangzott, a megvalósítás viszont már nem volt ilyen egyszerű mivel még sosem csináltam ilyet. Meg erősen megugrott odafent a majréfaktor. De azért csak sikerült valahogy. Viszont kimászni már nem bírtuk az utat.

Ha minden jól megy szombaton a Kecske-hegyre megyünk.

Képek meg itt.

Eljutottunk végre oda, hogy némi komolyabb beruházást eszközöljünk a mászófelszerelés bővítése céljából. Már épp ideje volt, mert kicsit untuk már a bouldert. Meg végül is a sokáig felfele mászás a szép ebben a dologban. A vásárlást a Mountexben ejtettük meg. (Érdekes dolgokat tapasztaltunk, amikre majd egyszer még visszatérünk.)

Tegnap a srácokkal nagybevásárlást tartottunk. Bevetettük magunkat a Margit-krt.-i Mountexbe és vettünk kötelet meg beülőket. Kicsit elszaladt az idő, ezért csak ma tudtuk kipróbálni a cuccokat.

Mivel ma barlangászok szálták meg a Kecske-hegyet ezért oda nem mertünk menni. Maradt helyette a jó öreg Francia. A barlang melletti részen másztunk, mert egyikünk se merte előbe bevállalni a Sárga-falat.

Akadtak vicces pillanatok mikor kiderült, hogy a srácok uszkve 30 kilóval nehezebbek nálam. Kellemeset mérleghintáztunk.

És találkoztunk kutyákkal is.

Itt meg képek vannak

Hát persze! A csütörtök meg a péntek már megint a Franciában talált minket. Nem is nagyon részletezem. A megszokott program ment, de nagyobb hangsúlyt kapott a Sárga-fal.

Találkoztunk két szimpatikus fiatalemberrel akik a Sárga-falon oroszoztak. Jó fejek voltak és megkérdezték, hogy van-e kedvünk kipróbálni (szerintem csak a velünk lévő igen csinos hölgynek köszönhető, hogy ilyen nagyon ajánlgatták). Kicsit kérettük magunkat, de aztán csak belementünk. Két dolgot szűrtünk le tapasztalatként: 1. gyengék vagyunk mint a harmat, 2. kötelet kell vennünk.

Kötélvásárlásra a jövő héten kerül sor ha addigra befutnak a fizetések. Nekem meg még beülőt is kell venni.

Kötélnek egy Tendon Master 9.2 STD-t néztem ki. Beülőnek meg egy Singing Rock RL Zenith-et ami most le van árazva a Mountexben.

A csütörtök és a péntek reggel a szokásos módon a Franciában telt el. Annyi újdonság akadt, hogy pénteken a Sárga-falat erőltettük. Ha az erőnléti problémákat nem nézzük, akkor azt kell mondanom, hogy egész jól ment.

A tegnapi és a mai délelőttöt ismét a Franciában töltöttük. Tegnap sikerült végre egyben megcsinálni a bal oldali részt. Ennek úgy megörültünk, hogy be is néztünk a jobbos nehezebb részekre. El is határoztuk, hogy majd ma ezekre koncentrálunk, de ez a terv nem jött be. Bemelegítés gyanánt - fellelkesülve a tegnapi teljesítmény miatt - beleszaladtunk a balosba bemelegíteni egy kicsit. Kicsit korán örültünk mert igen gyalázatos teljesítményt sikerült nyújtani. A nehezével már nem is nagyon próbálkoztunk.

És ma igen masszív szúnyog-invázió volt.

Elhatároztuk, hogy a jövő hónap elején beruházunk egy kötélbe mert a srácok már unják az oldalazást.

Néhány kép tegnapról:

Sajnos tegnap nem sikerült kijutnunk a Franciába egyéb bokros teendők miatt, így mára maradt a feladat, hogy teszteljük az új cipőket. Azt kell mondjam igen jó vétel volt. Átjutottunk olyan helyeken ahol eddig nem sikerült és ez egyértelműen a cipőnek köszönhető. A barlangtól balra egy apró rész kivételével meg van a dolog. Tudom, hogy ez nem olyan hű de nagy cucc, de nekünk ez igen nagy fejlődés. Uszkve egy hónap alatt jutottunk el ide.

A mai jó idő ellenére nem voltak sokan kint, bár a Sárga-falon köteleztek néhányan. A nyugodt, csöndes mászást csak négy ifjú titán megjelenése zavarta meg, akik Jackass-est játszottak. Persze jó hangosan, hogy mindenki tudja, hogy itt vannak. Szerencsénkre hamar továbbáltak a Kecske-hegy irányába. Akik ma ott másztak azokkal mélyen együttérzek.

És néhány kép: 

Kálmán cipője munka közben

Az én cipőm munka közben

Még egy kicsit Péter! Tarts ki!

A mai terv az volt, hogy elsétálunk a Mountexbe cipőt venni, aztán meg szaladunk tesztelni a Franciába. A vásárlás megtörtént, de mászni már sajna nem jutottunk el.

Úgy esett ugyanis a dolog, hogy a Váci úti boltban nem volt megfelelő méretű cipő. Ugyan Miurából lett volna, de az sehogysem akart kényelmes lenni, meg az kicsit sokba is lett volna. Meg már különben is beleéltem magam a Mythosba. Így aztán átsétáltunk a Ferenc krt.-ra ahol sikeresen ki is költekeztük magunkat. Úgyhogy most Kálmán is és én is boldog tulajdonosai vagyunk egy-egy La Sportiva Mythosnak. Viszont az idő elszaladt és mindenkinek mennie kellett a dolgára. De ha minden jól megy, akkor holnap reggel éles üzem van.

Bónuszként vettem egy Magyarország sziklamászó kalauza könyvet.

És a Váci úti üzletben igen csinosak a hölgy eladók.

Legutóbb a karabinereket néztük át. Most az ékeken a sor.

A csütörtök délelőtött a Franciában kezdtük. Kicsit meglepett minket egy futó tavaszi zápor, ami szerencsénkre futó tavaszi zápornak bizonyult. Kicsi könnyed testmozgás történt. Semmi komoly, csak a szokásos dolgok erőltetése. Szeretném jelezni, hogy a rétet igen masszív légy kolónia kezdi belepni.

Ma sikerült Kálmánnak gépjárművet szerezni, úgyhogy nem kellett BKV-val keresztülvergődni a városon. Viszont ha már így alakult benéztünk a Kecske-hegyre. Csak úgy nyálcsorgatás végett. Itt csak néhány barlangásszal találkoztunk akik kötéltechnikáztak. Kicsit nézelődtünk és elábrándoztunk rajta, hogy milyen jó lesz ha végre lesz kötelünk. Aztán irány a Francia.

Átöltözés után ahogy hozzáértünk a falhoz meglepett minket egy futó tavaszi zápor, ami szerencsénkre futó tavaszi zápornak bizonyult. Szokásos dolgok gyakorlása folyt.

A mai tapasztalat, hogy látványosan jobban mennek a dolgok, csak épp némi erőnléti problémáink vannak. És a cipőhiány jó is lehet, mert ami nem megy azt gyönyörűen rá lehet fogni. Ezt nem fogjuk tudni sokáig eljátszani, mivel a terv szerint csütörtök délelőtt cipővásárlás aztán irány kipróbálni. Jó lesz.

Csináltunk néhány képet is.

Kedvenc fogásunk:

Itt meg én szerencsétlenkedek:

Azt tudjuk, hogy sziklamászó felszerelésünk némi hiányosságokkal küzd. Egyikünknek sincs mászócipője (kivéve nekem amit viszont kihíztam), nincsenek beülőink és kötelünk. Ezeket a hiányosságokat hamarost pótoljuk.

Ideje lenne viszont számba venni, hogy mink van. Első körben nézzük a karabinereket.

Az előző bejegyzésben találhattok egy pdf-et ami az UIAA számozását hasonlítja össze az egyéb számozási formákkal. Azóta találtam egy leírást arról, hogy az egyes UIAA fokozatok mit is jelentenek. Be is szúrom ide:

0 - Túristaút

Mászás nélküli túrák, ide tartoznak a jelzéssel ellátott túristautak is. Kéz használatára nincs szükség, de még a jelzett turista utak is igen meredek lejtőn vezetnek.

I - Könnyű

Meredek terep. Helyenként szükséges a kezek használata. Tájékozódó képesség és a sziklák közötti szédülésmentesség nélkül nem végezhető.

II - Alig nehéz

Gyakoribb kézhasználat szükséges az egyensúlyozás érdekében. Gyakorlottak kötél nélkül, kezdők helyenként kötéllel másszák. Hegymászó tanfolyam elvégzése után tanácsos belevágni.

III - Kissé nehéz

A terep közel függőleges is lehet, de fogások lépések bárhol vannak. Magashegyi tapasztalat, kötélbiztosításban és ereszkedésben való jártasság szükséges hozzá.

IV - Nehéz

Köztes biztosítások használata nélkülözhetettlen, gyakoriak a kitett, exponált szakaszok, lefelé általában ereszkedni kell. A kötélkezelésen kívül a stand építésben és a köztesek behelyezésében is gyakorlatra van szükség.

V - Nagyon nehéz

Köztes biztosítások gyakori használata. Gyakran kettős kötéltechnika alkalmazása szükséges. A fogások és állások ritkák, kicsik. Csak jó erönlétű, és gyakorlott mászónak ajánlott.

VI - Rendkívül nehéz

Kiváló egyensúlyérzék, nagy ujjerő szükséges hozzá. A fogások és lépések gyakran hiányoznak. Csak tökéletes mászótudás és nagy tapasztalat, megfelelő edzettség mellett javasolható. Ez a szint megköveteli az eszközök alkalmazásában a tökéletes jártasságot.

VII - Kivételesen nehéz

Csak technikailag és fizikailag nagyon jól felkészültmászónak ajánlható. Pszihésen is nagy megterhelést jelent.

VIII / IX / X

Ezen nehézségi fokozatokkal jellemzett utak inkább csak a sportmászók, akrobatikus sziklamászók számára mászhatók, optimális lelki és fizikai állapotban, optimális mászási körülmények között. Ezen utak megmászásához a fentieken kívül különleges adottságok is szükségesek

Mostanában elég sok olyan filmet láttam ahol a világ különböző pontjain másznak a profik marha nehéz utakat. Legalábbis gondolom hogy nehéz, mert az utak nevénél közölt számok nekem nem sokat mondanak. Részemről csak a klasszikus hazai számozást ismerem, ezért aztán az olyasmi, hogy 5.12a nekem teljesen zöld. Ennek az áldatlan állapotnak akarván véget vetni körülnéztem az UIAA oldalán, hátha találok valami használhatót a számozási szabályokról. Találtam is táblázatot, amiben a különböző számozási módokat feleltetik meg egymásnak. Itt elérhető. Jó szórakozást hozzá!

A reggeli eső és hűvösség kicsit megijesztett. Nem örültem volna ha kimarad a mai nap. A többiekkel találkozva hamar megegyeztünk, hogy felmegyünk körülnézni, oszt legfeljebb beülünk valahova egy szörpre. Szerencsére kicsit túlizgultuk a dolgot. Kicsit hűvös volt ugyan a Franciában, de legalább nem volt vizes a fal.

A mai nap alapján erős esküvéssel megfogadtam, hogy a következő fizetésnapon beruházok egy új cipőbe. Azt nem merném határozottan állítani, hogy csak ennek a hiánya akadályoz a fejlődésben, de mindenképp nagy könnyebbség lenne.

Ki is néztem magamnak a La Sportiva Mythos-t. Így néz ki ő:

Újabb délelőtött töltöttünk hármasban a Franciában. Meglepő módon nem is voltak túl sokan. Nagyobb tömegre számítottam. Nagy előrelépés nem történt, az eddig mászott dolgokat gyakorolgattuk több-kevesebb sikerrel.

Sajnos sikerült egy lépésből elég szerencsétlenül kicsúsznom. Jól meg is húztam a bokámat. Annyira nem tűnt vészesnek, de pár óra otthoni pihenés után már alig tudtam lábra állni. A legközelebbi edzésnap csütörtökre van kitűzve. Addigra remélem magához tér.

A mai délelőttöt ismét a Franciában töltöttünk. Kis csapatunkhoz csatlakozott egy tehetséges ifjú hölgy, így már négyen vagyunk. Igazán remek.

A várthoz képest sokkal többet sikerült teljesíteni, szóval a mai nap sikerélményként értékelhető. Eljutottunk a Sárga-falig is. Kicsit néztük, röhögtünk aztán hazamentünk. Majd legközelebb megpróbáljuk. Ami ha sikerül akkor szombaton lesz.

A nap szomorú tapasztalata az, hogy a kedvenc La Sportiva Kendomat kihíztam. Kénytelen leszek megválni tőle. Aki szeretne egy 43-as, igen jó állapotban lévő mászócipőt az szóljon.

Itt egy szép kép róla:

Azt találtuk ki, hogy ha már úgyis itt a jó idő kisétálunk a Franciába és megnézzük mit tudunk. Pénteken meg is történt a dolog. Felsorakoztunk a kőfejtő bal szélén és nekivágtunk. Két órai küszködés után kénytelenek voltunk megállapítani, hogy mindahányan pudingok vagyunk. De semmi baj, mostantól kemény edzés, rendszeres mászás és a nyár végére már egészen jók leszünk. A következő kísérlet holnapra van időzítve.

A szánalmas teljesítménytől eltekintve azért remekül éreztem magam, hamar előjöttek a régi emlékek.

Lesz ez még jobb is.

Valamikor 1991-ben, 16 évesen kezdtem el sziklamászással foglalkozni.

Az egész úgy kezdődött, hogy egy barátom, Carlo mindenáron barlangászni szeretett volna. Talált is egy srácot - Ferit - aki a maga korában elég nagy nevet szerzett magának barlangász körökben. A probléma csak az volt, hogy Feri megcsömörlött az egésztől és nem volt hajlandó többet barlang közelébe menni. Így hát barlangászás helyett sziklát mászott. Megegyeztek tehát: barlangba ugyan nem mennek, de a kötéltechnikát megtanítja neki a parton. Aztán szóltak nekem is, hogy próbáljam ki. És azon vettem észre magam, hogy a Kecske-hegyen bohóckodok.

Elég hamar rájöttem, hogy tetszik nekem ez a dolog és egész jól is megy. Persze akkor még nem volt semmi felszerelésem, az első mászásokat egy remek kínai tornacipőben teljesítettem, majd késöbb kaptam Feritől egy cseh cipőt - talán a kopacski név ismerős valakinek. Beülő szintén Feritől volt aki tökéletes ezermesternek bizonyúlt - a sufniban varrt nekünk hevederekből Trollt. Késöbb vettem egy LaSportiva Kendot ami a mai napig meg van. Ennek beszerzése akkoriban nem is volt olyan könnyű. Nem úgy volt, hogy bemegy az ember a boltba és levesz egy szimpatikusat a polcról. Ha éppen érkezett szállítmány akkor abból kellett megvenni a legjobbat. Így esett, hogy az én cípőm két számmal kisebb lett a kelleténél (az érkezett 3db.-os szállítmányból ez volt a legnagyobb). Ennek persze meg is lett a böjtje, huzamosabb ideig nem bírtam létezni cipővel a lábamon.

A következő két-három évben minden szabadidőmet sziklán töltöttem. Időközben Carlo inkább a barlangászásra öszpontosított. Ferivel maradtunk ketten aki edzőnek sem volt rossz, belémvert mindent amit tudott a mászásról. Amit sikerült elérnem ez alatt a rövid idő alatt azt mind neki köszönhetem. A Francia-kőfejtőben, Kecske-hegyen és az Oszojon végigmásztunk mindent amit tudtunk. Szép időszak volt az.

Aztán valamiért Feri is kiszállt a dologból. A cuccait fillérekért eladta nekem, lett tehát egy egész szép vasgyűjteményem köztesekkel, éksorokkal, kötéllel. Ezek a mai napig meg is vannak (a kötelet kivéve ami már régen leamortizálódott). Feri távozása után nem sokkal én is abba hagytam a mászást. Ennek oka az volt, hogy egyedül nem sok mindent tudtam kezdeni a felszereléssel és nem találtam senkit aki komolyan csatlakozott volna.

Azóta párszor kimentem a Franciába kicsit nosztalgiázni, de semmi komolyabb. Most viszont két cimborám úgy döntött szívesen foglalkozna ilyesmivel. Szóval megpróbáljuk és meglátjuk mi sül ki belőle. Ennek az alakulását követhetitek majd itten.